Home

A tapasztalatom eddig az, hogy pár szinte használhatatlan program kivételével a többséggel könnyű eljutni oda, hogy készítsünk valami szépet. Ezzel itt sincs gond, és a program árához képest jó az, hogy több hónapra elegendő térképet készíthetünk, mielőtt eljutnánk ahhoz a problémához, amihez szinte minden hasonló program eljut. És az ide vezető folyamat meglepően hasonló, és vannak a folyamatnak olyan pontjai, amikor az átlag felhasználó úgy érzi, komoly falba ütközött. Ha azon átjut, egy újabb fal jön, majd egy még újabb. 

Amikor egy új programot próbálunk ki, akkor találunk pár olyan tárgyat ami inspirál, ami elég szép ahhoz, hogy örömmel használjuk fel azt térképen, kalandban, és megvan az első kezdeti sikerélmény, annak ellenére, hogy még nem nagyon tudjuk használni a programot. Pár új lehetőség után az eredményre az első reakciónk az ámulat, hogy ez de szép. És a következő programban is lehet egy-egy olyan tárgy, ami eddig hiányzot, rávetjük magunkat, az eredmény szép, jó, csodálatos az egységes grafikai stílusnak, az új lehetőségnek és a kezdeti lelkesedésnek köszönhetően. Szőrősszívű tesztelőként viszont pont ezt az érzést kell tudni félretenni. 

Sok mindent összerakunk, élvezettel zsebeljük be a játékosainktól az elismerést, hogy fejlődtünk, tanultunk, ez jobb lett, mint az előző. És sokféle helyszínt meg tudtunk oldani, a meséink változatosak és ehhez a program segített. Ismerős érzés, és ezt az érzést az Arkenforge is hozza. Persze egy idő után észrevesszük: Ismerjük már a programban elérhető tárgyakat, de olyan tárgy amire gondolunk épp nincs benne. Eleinte ilyenkor jön a B terv, bizakodunk benne, hogy hamarosan lesz benne. Lehet, hogy lesz is. 

Az Arkenforge esetén nem csak fejlesztő kevés, de felhasználóból sincs annyi, hogy ne tudnának odafigyelni az indokolt kérésekre, így egy ideig valószínű, hogy ami hiányzott, az megjelenik hamarosan és meglehet a következő térkép, csak utána újra előkerül pár olyan dolog amit nehezen tud. Ez nem gond, csak egy kicsit korlátoz. Megszoktuk az eszközöket, dolgozunk, tervezzük a kalandot. Ha pedig nem Fantasy kell és az eszköz nem jó keresünk másikat, nem lesz minden mindenre jó. 

Majd jön az a kritika ami nekünk talán eszünkbe sem jut, mert a programon belül dolgozunk: A kalandhoz a térkép jó volt, a program határaihoz képest. Túl sokszor kerülnek elő az ugyanakkora és ugyanolyan asztalok, az ugyanakkora és ugyanolyan ládák. A programban lévő tárgyak immár nem újdonságok, hanem egy olyan tényező ami elkezdte uniformizálni a kalandot.

Ha a nem dedikált térképkészítő, hanem a VTT piacon nézünk körül, kapásból meg kell védenem az Arkenforge csapatát: Kis csapat, jelenleg sokat hallgatnak a feature requestekre, így itt kimondottan jó esélyed van arra, hogy néhány olyan plusz dolog elkészüljön, amire épp szükséged van és a többi VTT alkalmazás sem kínál érdemben jobb lehetőségeket ennél. Szóval ez így első ránézésre jó. 

És egy kezdőnek megtanulni, hogy hogyan lehet megtervezni párféle helyszínt pláne jó. Csak éppen eljön ez a helyzet, és pont ugyanez a helyzet kerül elő sok más helyzetben is. Amikor a szép grafika túl sok helyen egyforma, steril, stb. akkor egyre többen mondják azt, hogy amit elképzeltünk jobb volt. Ha több teret kap a képzelet, kevesebbet a szép grafika, akkor bizony jobb az egyszerűbb, sok szempontból absztrakt grafikai stílus. Itt pedig még több effektet, szép színeket, animációt kapunk, és a rendszer nincs igazán felkészülve az egyszerűbb alaprajzokra.

A szépen megrajzolt tartalmat értékeljük. Én is megdícsérem. De amikor belefutok abba, hogy nincs túl sokféle asztal, nekem többfélére lenne szükségem, akkor vagy megkérem őket, hogy segítsenek megoldást találni, vagy próbálkozok. Próbálkozok, hiszen ők is megmutatták lehet falakból és padlóból gyártani bárpultot, talán az asztal sem lesz nehéz. Padok, boxok, sok más felmerül.sok mindent kicsit nehezebb így megcsinálni. Vagy jön a fejlesztőtől segítség, vagy meg vagyunk lőve.

Ugyanis ezek a szimbólumok nem túl jól viselnék, ha megnyújtanák, torzítanák őket, és nehéz lenne őket más szimbólumokkal jól kiegészíteni. A szépen igényesen megrajzolt megoldások kapcsán sokkal fontosabb időnként, hogy szép legyen az asztal széle, mint az ilyen funkcionalitás. És ismerjük a határokat. Ha neked sok kultúrára, sok vallásra más-más istennőszobor kell, akkor legyen mondjuk 10 istennő, 10 isten, majd sokféle szerepben lévő halandóból nem lesz egyforma minden harcos szobor, így harcosból is kell vagy 10, varázslóból is, és folytatjuk a sort, míg szobor szimbólum kapcsán is kiderül, hogy több száz kellene. 

Könnyen érezzük úgy, hogy ez lehetetlen, és az a tapasztalat, hogy a térkép ami eleinte változatosságot, látványos inspiricáiót hozott kalandmesternek, játékosnak egyaránt immár uniformizál. Az egyszerű alaprajz sok nyomozós kalandhoz tökéletes handout, mert tényleg olyan, mint az 1920-as évekbeli könyvekben is volt, még a hangulatot is adja, de D&D-s battlematnak borzasztóan kevés. És amikor sokszor mondom el, hogy nekem az előre megírt, publikált kaland nem az igazi, sok dologban a gyári térképeken, pályákon maradás kényszere, a CRPGket idézi, joggal kapom meg a választ: A battlemat, a térkép, az azon vizualizált helyzet fontos, és a fentiek miatt nehéz jót csinálni.

Mert már az első pár kalandban is feltűnik, hogy minden fogadóban ugyanolyanok a székek, ugyanolyanok a sültek, akkor is, ha tök más kultúra, másból, más módszerrel készül, ha magunk csináljuk a térképet. Ha a profi kiadó grafikussal mindent egyedileg terveztet meg akkor ezt a határt lépjük át. És erre nem sok esélyünk van, mert sok dolgot mi is megpróbálhatunk összerakni. De a wow, itt van tisztes bárpult a térképükön szintű csoda után rájövünk, hogy nem csak falakból áll, de a falak illesztése sem tökéletes és ezt a fejlesztőcsapat profi grafikusa rakta össze. Mennyire lesz itt esélyem nekem?