Bemesélés 1. rész - A banda klubházában

-Óh emlékszem az én beavatásomnál is egy céges elfet kaptam el, azok a szép idők. Punkot nem szeretem, az összetett érdekes zenék a jók.

Érdeklődve hallgatja Wendy zenéjét, de nem szól hozzá sok dolgot.

-Wendy te olyan valakinek tűnsz, akinek érdekes kapcsolatai vannak, az jó majd meglátjuk mit lehet vele kezdeni. A beavatással kapcsolatban pedig, ha ma meglesz a céges jelölés az jó, Kit néztél ki célpontnak?

A többiek kicsit furcsán néznek, de ezek szerint akkor a szintit te ki is próbálod? Többen is megjegyzik, hogy szerintük nem csak a Bolero-t lehet vele játszani... Na igen, az elsősorban a tanulás miatt van benne, mint oly sok más klasszikus zenei mű is. A drágább szintikre inkább ez a jellemző és nem a modernebb, de egyszerűbb számok.

Aki, ha játszani nem is tud rajta, de látott már szintit és tudja állítgatni, azok közül sokan elkezdenek valami jobb számot keresni. De nagy csalódásra, a Bolero mellett sok más darab van rajta, és mondjuk azt, sem az Örömóda, sem a Carmina Burana nem éppen a banda ízlésének megfelelő zene.

A banda pár tagja számára a zenei fórum gyanús, és hamar utánanéznek, és látják Aika annak idején játszott rockot is. Az iskolai évek alatt sikerült ezt összehozni, és a "cuki Jrock" helyett sokkal inkább a "rockopera-rockmusical" irányt kedvelte, amire jópár diáktársával csinált egy csapatot. Sőt, ezek a diáktársak azóta be is futottak szépen.

Mások viszont elérik, hogy némi lökdösődés árán olyan is odaférjen a szintihez aki legalább tud rajta játszani és így némi emberi zenét is ki tud csalni belőle...