Bemesélés 1. rész - A banda klubházában

- Ja, beavatás nélkül lófaszt nem érne az egész. És, ha már a beavatás lényege egy metahumán megjelölése, mondjuk egy elffé, akkor az akad a környékken éppen. - Kacsintok kicsit Aika felé.

- Tudom, a billogtól meg hasonlóktól fél, de ha ő sem volt kivétel és főnök lett, akkor szemceruzával is lehet rajzolni. Azaz teljesen felesleges lenne eltekinteni az ilyesmitől. De nem őt szeretném megjelölni, mert van olyan érzésem, hogy a mátrixból ismerem, akkor pedig nem éppen egy megjelölni való metahumán lesz ő. A beavatásra kitalálok valamit, de hoztam más cuccokat is.

Steve, hűbelebalázs, mint mindig. Másokat ennyire felidegesíteni, aztán pár szóvalelsimítani minden kimondott marhaságot, na ez a varázslat. Taníts, ó bölcs, mert én is mondok néha marhaságokat.
A besasszézó csajokat mérsékelt érdeklődéssel bámulja, nem kifejezetten esete sem egy domina, sem az ilyen nagy merülésű latina. Szeret a maga feje után menni, a másik lehetőség meg az igazi mélyamerikai rémálom. Ha kicsit megöregszik, majd bajuszt növeszt és szerez magának valami narkófejet, aki csinál neki pár gyereket, és hallgatja a cigimarta rikácsolást. Nem, Wengner akkor kapja föl a fejét, amikor kiderül a rejtett ismeretség. Valami informátor lesz...? Amennyi infóval bír, akár egész nagypályásokkal is összefekhetett a nő korábban. Na, újabb kérdéskör, ami megérhet egy kis shadowlandezést.
- Helyes, helyes... Vegyetek sütit, kávét, és kést vagy szemceruzát, kinek mi fekszik. - bólogat egy másnapos zen buddhista nehézfejű derűjével, hogy kedélyességel pótolja a humora hiányát. - Mik lennének a "más cuccok", eh?